A Fiumei úti sírkertről és halottairól – 1. rész

Magyarországon a nemzet nagyjainak temetője a Fiumei úti sírkert. 1849-es megnyitása óta temették ide a neves személyiségeket. Polgári temetések is zajlódtak, de többször nyilvánították nemzeti panteonná.

Területe kezdetben a mainál jóval nagyobb volt, körülbelül 130 hektár. Az első, akiket a kiemelkedő emberek sorából ide temettek, Egressy Béni, Garay János és Vörösmarty Mihály voltak. Vörösmarty temetése országos nemzeti gyászünep volt. Hatalmas tömeg vett rajta részt. Bár sírját a Rákosi korszakban fel akarták számolni, ez végül meghiúsult. Mikor 1860-ban bezárták a többi pesti temetőt, ide szállították át és temették újra az elhunyt nagyságokat. Többek között Bajza Józsefet, később Batthyányi Lajost is, akinek 1974-ben készült el a temető első nagy mauzóleuma, amit  Schickedanz Albert tervezett. Batthyányi újratemetéséről a kiegyezés után döntöttek. Fia, gróf Batthyányi Elemér jelenlétében felnyitották a sírt, hogy megállapítsák személyazonosságát.

kép forrása: https://hazaiturizmus.blogspot.com

A korabeli jegyzőkönyv szerint, noha a koponya már szétmállott, a golyó helye látszott rajta. Valamint a gróf nagy szakálla teljesen megmaradt, és a bársony magyar kabátja is. 1868-ban a kilenc pesti vértanú feltételezett hamvait is itt temették újra. 1876-ben pedig Deák Ferencet, majd Arany Jánost-akinek, miután a Margitsziget fái alatt szeretett leginkább írni, három, a szigetről átültetett tölgyfát helyeztek a sírja mellé- Táncsics Mihályt, Feszl Frigyest. A sírkert csak 1885-ben lett dísztemető, a polgári temetések az 1885-ös határozat után az Új köztemetőben zajlódtak. A Fiumei temetőben 1894. április 1-jén temették el Kossuth Lajost, akinek 1909-ben fejeződött be mauzóleuma, ami az ország legnagyobb síremléke. Kossuth temetésének költségei nem történhettek állami kasszából Ferenc József tiltása miatt, és nem vehettek részt rajta a kormány tagjai sem. Végül Budapest temette el, mint díszpolgárát, saját költségén. Kossuthot Torinoban, majd Magyarországon is több százezren búcsúztatták. 1904. május 9-én Jókai Mórt, majd 1919 január 29-én Ady Endrét temették a Kerepesi temetőben. A második világháborúban több szovjet katonát földeltek el itt. Ebben az időszakban sok síremlék megrongálódott, többet kiraboltak.  A háború után újra elkezdett ismert személyiségek temetkezési helye lenni, aztán 1956. május 17-én nemzeti Panteonná nyilvánították, és úgy határoztak, hogy csak neves emberek temethetőek ide.1956. október 6-án újratemették Rajk Lászlót és társait. Temetésük egyben tüntetés is volt a Rákosi kormány ellen, amit aztán a diákság egy része a Batthyányi örökmécsesnél folytatott.