A vikingek élete a hajózás, a kereskedelem, a hódító és rabló hadjáratok miatt szorosan kötődött a tengerhez. Halálukat is egy hosszú utazás kezdetének tartották, ami szintén egy hajóúttal vette kezdetét.
Erre az utazásra az elhunytnak nemcsak a fegyvereit, használati tárgyait biztosították, hanem élelmet és italos hordókat is. A gazdagabb harcosok és nemesek esetében a hajóba helyezték az elhunyt lovát is. Ezek a temetkezési hajók nem voltak nagy méretűek. A vikingek kereskedelmük, vagy hadjárataik során hosszú hajókat használtak. A temetésük céljára külön készítettek egy díszes, motívumokkal tarkítottat, ami akkora méretű volt, hogy a holttest, a különböző túlvilágra szánt tárgyakkal és útra való élelemmel együtt elférjen benne, ezen felül még a hajó első részében a halott lova is. A hajót a part közelében gyújtották meg, majd tengerre bocsátották. Ezzel a szertartással egyidőben az elhunyt harcos vagy elöljáró rabszolgáját is feláldozták. Végül a gazdája mellé fektették, hogy így temessék el őket együtt.
A 80-as évek végén a norvég Falkstadton három sírt találtak, amelyekben a hét eltemetett közül háromnak hiányzott a feje. A kutatás akkor elkezdődött, de csak 2013- ban publikáltak egy elméletet a holttestek társadalmi státuszára vonatkozóan. A Journal of Archaeological Science- ben a nagyérdemű elé tárt feltevés szerint, a kutatók által a csontokból kinyert kollagének szén-és nitrogénizotópok szintjének értékéből a halottak táplálkozási szokásaikra lehet következtetni, amiből pedig egyenes arányosan a társadalmi státuszukra. Arra jutottak, hogy a fej nélkül eltemtettek főleg tengeri élőlényeket fogyasztottak, ők lehettek a rabszolgák, míg a másik három elhunyt húsokat, tejtermékeket vettek főleg magukhoz, ami inkább a nemesebb réteg számára volt elérhető. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a viking előkelőségek mellé temetett rabszolgáik csontjáit találták meg uraik mellett, akiket lefejezve küldtek vezéreikkel a túlvilágra. Bár a Dán Nemzeti Múzeum munkatársa, Jatte Arneborg szerint ez nem elegendő bizonyíték a holttestek, a viking társadalomban betöltött szerepük meghatározásához, mégis figyelemreméltó kutatási eredmény, és az eltérő étkezési szokásokat bizonyítja.
Azonban nemcsak rabszolgákat áldoztak fel a gazdáikkal együtt, hanem a viking vezér halála után az egyik rabszolganő is követte urát. Egy tizedik századi arab utazó, író Ahmad Ibn Fadlan leírása szerint, az önkéntes alapon a halált választó nőt addig szigorú őrizet alatt tartották, amíg az elhunyt vezető egy átmeneti sírhelyen volt tíz napig. Ez alatt bódító, tudatmódosító italokat kapott és a falu férfiai megerőszakolták. Ezután megfojtották, és leszúrták, majd a hajóra téve meggyújtották a meghalt vezér mellé helyezve, hogy együtt hamvadjanak el.
Viking harcos nőket is temettek el hajós szertartásokkal. Az 1880-as években a svéd Birkában találtak egy 10. századi viking sírt, amelyben kardok, pajzsok, és két ló is volt. 2017- ben a csontokból kinyert DNS alapján kiderült, az elhunyt harcos egy nő volt, aki ráadásul a sírban talált kellékek alapján magas rangot tölthetett be a viking haderőben.
